Életének 89. életévében meghalt a Cserszegi Fűszeres atyja, Bakonyi Károly.
Rá emlékezünk.

Délmagyar

TotalWine

2010-ben is képviseltettük magunkat a Szegedi Borfesztiválon! Az idén XVI. alkalommal megszervezett szegedi napok meglehetősen esősre sikeredtek, de ez nem tántorította el a szegedieket a borozgatástól: szakadatlan kóstolták a jobbnál jobb borokat.

A 10 naposra tervezett fesztivál nem volt zökkenő mentes: a profi szervezés sajnos nem tudta kizárni az évek óta hívatlan vendégként ránk köszönő zord időjárást… Gyakorlatilag vasárnaptól csak esőtánc volt kilátásban, és a hőmérséklet sem volt éppen májusinak megfelelő: a pavilonokban előkerült a fűtőtest és a forralt bor is. A kitartó látogatói és kiállítói oldalnak köszönhetően szerdától szinte teljes gőzzel folytatódhatott a mulatság, még a néha bekopogtató esőfelhők sem tudták elriasztani a vendégsereget.

Példátlan volt ez, a “nagy öregek” sem tudtak hasonlóról mesélni. Az időjárás rátette a bélyegét az egész hétre, de a gyors helyzetfelismerésnek és reakciónak köszönhetően, a szervezők 1 nappal meghosszabbították a rendezvényt. Jónak bizonyult a döntés: a pünkösd hétfői ünnepen is sokan látogattak el a Halasi Borászati Kft. – Szőke Pincészet 18-as számú pavilonjához. Sok volt a visszajáró vendég, sokan jöttek kóstolni a Generosa-t, Chardonnay-t, de sokan voltak kíváncsiak az új termékekre, új fahordós tételeinkre is. Elhoztuk szegedre a fahordós Cabernet Sauvignont is, amit közvetlen California ihletett, a Biancát, ami nevével és ízvilágával a hölgyek és urak nagy kedvence lehet, valamint a jól megszokott Cserszegi fűszerest, Kékfrankost, és a 2007-es megyeborunkat, a Kékfrankos Rose-t.

Örömmel tapasztaltam az alföldi borok iránti egyre nagyobb érdeklődést, az egy-egy kivillanó mosolyt a homoki borok kóstolásának reakciójaként (még mindig van aki ledöbben térségünkből származó borok potenciáljától). De ezért vagyunk, hogy bebizonyítsuk a publikumnak a borainkban rejlő értékeket, és minél távolabb kerüljünk a múltban gyökeret verő pejoratív beidegződésektől. Ez alkalommal segítségünkre volt ebben a fesztivál tiszteletére megszervezett borverseny is, melyen nevezett boraink közül a Generosa Ezüst, a Kékfrankos pedig Bronz helyezést ért el, a tegyük hozzá meglehetősen nagy kaliberű tételek között is.

Köszönjük tehát a fesztiválra látogató borszeretők érdeklődését, hogy az eső ellenére is megtiszteltek jelenlétükkel, és hogy képtelen volt őket elmosni a zord időjárás! Reméljük jövőre több szerencsénk lesz, és fülledt melegben tudjuk a hűs borainkat kínálni a borbarátok örömére.

- Kiállító -

Hangulatidéző képösszeállítás

Július 9-én kiskunhalasi állomására érkezett Kökény, a neves bringás blogger (többek közt), és saját kézből tapasztalhatta meg Kiskunhalas nevezetességeit, vendégszeretetét, és nem utolsó sorban a halasi borokat! Élményeiről a Duna Borok Kertje elnevezésű fővárosi rendezvény keretein belül számol be saját szemszögéből. A Duna Borok Kertje arra hívatott, hogy a megpihenni vágyó vendégeket a budapesti Szabadság téren lévő Hüttében megismertesse a régió borászataival, boraival, és vendéglátó helyeivel.

“Gyere el a Hüttébe a borkóstolásokra, és kóstold végig azokat a borokat, amiket Kökény élő egyenes adásban éppen a pincegazdával tesztel.”

Kökény írta:

“A Szőke, ciklon?

Nem, ez nem a Rejtő regény. Sem nem Rejtő és pláne nem regény. Ez csak egy bejegyzés abba sorba, amit lassan két hete kezdtem el.

Kicsit zavarban vagyok, mert nehéz volt elfogultság nélkül megismernem Szőke Sándort. Szinte mindenki megkérdezte, hogy voltam-e már nála. De a kíváncsiság mögött volt egy kis féltő él is. Valamiért tartanak Sanyitól. Úgy döntöttem, hogy én akkor sem fogok, ha ezért beperel valamelyik túlfűtött demagóg erénycsősz.

Pontosan kettő órakor álltam meg a kiskunhalasi telephely bejáratánál. Sándor elémjött. Mellette a trónörököse. Tibor. Az első pillanatban látszódott a két férfin a magabiztosság és a határozottság. Jó volt látni, hogy egy apa ennyire büszke a fiára. Azonnal az enyémek jutottak az eszembe.

Sándornak konkrét elképzelései voltak a rövid ott tartózkodásomat illetően. Szinte percre beosztotta az időmet, mert miattam nem állhat meg a borászat élete. Tibor már engedékenyebbnek tűnt. Egy fröccs után városnézés a státusszimbólumból, majd irány a csipkeház, ahol soha nem látott dolgokat fedezhettem fel. Igaz a félhomályban úgy rám tört az álmosság, hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem, de határozottan érdekes volt.

A helyi kötelező köröket letudva kaptam egy finom kávét. Sándor bekóstolta velem a palackozásra váró borait, majd megmutatta a pincét. Túl sok meglepetés nem ért. Nem úgy a földszinten. A csúcsborászat kellékei álltak az udvaron. Számítógép vezérelte erjesztő tartályok. Ilyet nem láttam még így egy kupacban.
A kitartó üzemlátogató jutalma egy jó kis kóstoló. Ekkorra már ellazultunk mindannyian. Rájöttünk, hogy mind a ketten kanállal esszük a levest és nem kell megjátszani a jó viszonyt. Jókat nevettünk az ott készült fényképeken és fesztelen kortyoltuk a finom borokat.

Este Tibor volt a programfelelős. Olyan is lett! Kis ejtőzés és kajálás a tóparton, majd egy kis helyismereti vetélkedő némi üvegek és barátok társaságában.

Hogy ezek után mit gondolok Szőke Sanyiról?
Az tény, hogy egy kicsit szögletes és fontoskodó embernek tűnik a felületes szemlélőnek, de én azt vettem észre, hogy inkább határozott, mint merev. Tudja, mit akar, de közben nem érti, hogy mások miért nem veszik észre, hogy mit kellene tenniük azért, hogy elkerüljék a jéghegyeket. Emiatt meglehet, hogy hevesebben érvel egy vitában, de ez talán abból is adódik, hogy baromira nincs ideje arra, hogy mindenkit egyesével tanítson meg úszni egy süllyedő hajón.

Biztos vagyok benne, hogy a külcsínek mögött valós teljesítmény és nem csupán öncélú magamutogatás van.

És, hogy a néha kemény tekintet mögött egy vajszívű ember lapul. Csak a mai kegyetlen világban ritkábban mer előbújni.

Persze vagyunk ezzel páran így!
Szerintem…”

(Forrás)

“Családi hagyomány nálunk a szőlőművelés és borkészítés, így kerültem én is a budafoki Soós István Szakközépiskolába, ahol ragyogó tanáraink megtanították nekünk a szakmában és az életben való boldogulás alapjait.

Szakmai fejlődésem érdekében okleveles gazdaságmérnöki és okleveles szőlész-borász szakmérnöki végzettséget szereztem. Végigjárván a szakmai ranglétrát, közben civil és szakmai szervezetek munkájában vettem reszt.

2007-ben megválasztottak a hazánk legnagyobb régiójában tevékenykedő Duna Borrégió Szőlészek és Borászok Egyesületének elnökévé. Munkámat kiválóan képzett kollégák segítik, akikkel együtt képviseljük a régió szőlészeinek és borászainak érdekeit. Színvonalas előadások, továbbképzések szervezésével segítjük a régiós szakemberek jövőképének kialakítását, hogy mind versenyképesebb boraszati technológiával, szőlő fajtaszerkezettel vegyünk részt a hazai és a nemzetközi gazdasági versenyben.

Kezdeményeztünk egy összefogást, amely a három régiós borvidéket, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet, a Vinuniont és a Borút Egyesületet foglalja magába. Egyesületünk mára eredményesen működik, közös fellépésünknek köszönhetően borvidékünk megítélése és eredményeink is egyre kedvezőbben alakulnak. Ennek egyik jeles példája, hogy 2007-ben a mi borvidékünkről választották az Év bortermelőjévé Frittmann Janost.

A mai gasztronómiai szokások változnak, hiszen a könnyedebb, egészségesebb étkezés miatt úgy gondoljuk, a borfogyasztási szokások is elmozdulnak a könnyebb, frissebb, gyümölcsösebb borok fogyasztása felé. Reményeink szerint számunkra ez kedvez, hiszen a régiós borászatok, szőlészetek technológiai, feldolgozási felkészültsége erre alapozott. Egyre több termelő tér vissza a régi, sikeres hungaricumok, így az ezerjó, kövidinka, kadarka, Arany Sárfehér telepítéséhez illetve termeszti a tájegységre jellemző kiváló szőlőfajtákat. Az új hungaricumok közül a Cserszegi fűszeres, és nagy reménységünk, a Generosa (ezerjó es piros tramini szőlőfajták keresztezése) szép sikereket hozhat a termelők számára.

A borvidékek borászatai egyre nehezebb gazdasági körülmények között dolgoznak. Nagy teher a forgalomba hozatali járulék, hiszen a borvidékünk aránytalanul nagy összeggel járul hozzá a marketing költségekhez. Reméljük, hogy az erre fordított összegek előbb vagy utóbb mérhetően megtérülnek, hiszen erre nagy szükség lenne. A pályázatokhoz szükséges tíz százalék önerő is, sajnos sokaknak ez is gondot okoz, legyen szó akár szakmai, akar civil szervezetekről. Egy komolyabb reklám ma több százmillió forintos tételt is jelenthet, amíg eljut a fogyasztók gondolataiba, amíg foglalkoztatja őket. Ekkora kiadásra ma senki nem képes az ágazatban. Ráadásul ebben az évben nagy az eladatlan borkészlet, amely tovább nehezíti a boraszatok likviditását, ennek ellenére reménykedünk, hogy a kiváló borainkkal és az idei évi jó szőlőterméssel megtaláljuk a jó piaci lehetőségeket, amellyel újból sikeressé teheti a szőlő- és bortermelésünket.” (ED)

(Forrás)

Ez a friss magyar fajta az Ezerjó és Piros tramini rendkívül találó keresztezése. A Generosa terméséből létrejött bor illata a szőlő virágára emlékeztet, íze a szőlő zamatát megőrző, finom savú, harmonikus, elegáns fehérbor. Az utóbbi időben egyre nagyobb teret nyert meglepően jó tulajdonságai révén, mivel nagy terméshozama mellett kiváló minőségű bort ad.
Száraz fehérborunk fogyasztását 10-12°C-on ajánljuk fehér húsú sültekhez, salátákhoz, sajtokhoz.

Régiónk területén különös jelentőségű Hungaricum. Szőlőültetvényünkre az elsők között lett telepítve, de csak nemrég nyert teret saját nevével. Ez a könnyed finomságú bor bármilyen ebéd mellett megállja a helyét. savait lágyan lekeríti megmaradt cukortartalma. Félédes borunk fogyasztását 10-12 °C-on ajánljuk könnyed ételek mellé, akár desszertként is.